Biodiverzitás

avagy

sokféleség a sokféleségben

„A biodiverzitás, magyarul biológiai sokféleség az élőlények és együtteseik minden öröklött változatossága nemcsak az egyed feletti, de az egyed alatti szinteken is; az élő természet létezésének eredendő formája.” Írja a Wikipedia, meglehetősen hivatalos hangnemben. Én inkább színes kis rovarok és piciny kis virágok csokrának hívnám, ha megengedné a szakzsargon. De nem engedi. 

Biodiverzitás. Hogy mi ez és miért tartom fontosnak létezéséről írni, ahhoz le kell szűkülnünk egészen a mikroszkopikus világ szintjéig. Ha egy ilyen varázsszemüvegen keresztül látnánk világunkat, észrevennénk, hogy kertünk talajában egy egész mikrokozmosz veszett el és hemzseg benne az élet. Vagy mondok egy még furcsábbat. Ha ezzel a varázslencsével magunkba tekintenénk, láthatnánk a beleinkben és sok más testrészünkben is munkálkodó fantasztikus életközösségeket. Egész metropolisznak nevezhető birodalmakban, fura kis mütyürök végzik a közigazgatást és határoznak meg végsősoron bennünket. Az előbb említett sokadalomban találkozhatunk nagyvárosias influenszer és vidéki egyszerűbbnek tűnő figurákkal is. Egyben mindannyian megegyeznek. Egészségük érdekében, igénylik a gasztronómiai élvezetek egészséges arzenálját. Kutatások bizonyítják, hogy testünk egy külön ökoszisztémát alkotva, saját mikrobiomunknak igenis szüksége van a változatos és diverzitásban széles spektrumú étrendre, így épsége döntő szerepet játszik a gazdaszervezet egészségének fenntartásában.

Hagy invitáljam önöket, a konyhámba. Fermentálás, kovászolás, zöldségek és gyümölcsök kavalkádja, kombucha, vízikefír, csírákban és színekben gazdag tiszta és élő ételek sokasága és sokfélesége. Csoda, hogy nem nyüzsög le az étel a tányérról (azért néha lepezseg😊). Azt hiszem a különféle biodiverzitások megszállottja lettem és nem tudok már létezni testünk sokféleségének táplálása nélkül, vagy legalábbis, ha igen, akkor viszonylag örömtelenül.

Jöjjenek velem tovább és egy kis veteményesbe érkezünk. Emlékeznek az Avatarra? Idézem Jake Sully szavait, ki végül kék bőrben végezte egy sokkal élhetőbb világban. „Egy energiahálózatról beszél, mely minden élőlényen keresztül áramlik” Pont, mint a micorrhizás gombák fonalai. Gyökérkapcsoltságról beszélünk a növények között. A gombafonalak a föld alatt mindent átszőnek és összekötnek s növény és növény közt, létrejön a kapcsolat. Erre a nem mindennapi csodára vigyáznunk kell. Táplálnunk kell, békén hagyni és télen védeni a fagytól. Az én kis kertemben növekvő növények bár nem fermentált zöldbabot kapnak ebédre kovászos kenyérrel, de mindenféleképpen tartalmazza a menüsor a friss nitrogént, szenet, valamint desszertnek friss komposztot tálalok. A tökéletes szén-nitrogén arány (30:1) aranyat ér és bőséges, valamint biológiailag egészségesebb termést is ígér.

Kilépve a miniatűr világokból, maradva ezen a területen, már szabad szemmel jól látható és jól ismert látkép fogad bennünket. Fityegő uborkák, pirosló paradicsomok és lustán elterülő cukkiniket látunk magunk körül, melyet narancsosan mosolygó körömvirág lányok táncolnak körbe. Idilli. Egy harmonikus ökoszisztémában az életközösségek támogatják egymást. Például az uborka kapor kombó nem csak az üvegben működik jól együtt, hanem a talajban is klasszul kiegészítik egymást. Léteznek tetűmágnes növények, melyek bevállalják a tetűtartás nehézségeit, miközben haszonnövényeink tehermentesen gyarapodhatnak. Doktor fokhagyma pedig gondoskodik sok növény egészségéről. Megpillantva a mozgó élővilágot, észrevehetjük, milyen hasznos földmunkát végez a vakond aki a fákon megpihenő madarakkal együtt felel a trágyakiosztási műveletekért. Monokultúra helyett színekben vibráló „életgombolyagok”.

Maradva továbbra is az emberléptékűségnél, vagy konkrétan ökoszisztémánk egyik meghatározó szereplőjénél, az embernél, újabb kérdések merülnek fel bennem. Vajon biodiverzitásnak számít az emberek sokfélesége? Milyen élhetetlen világunk lenne, ha mindenki orvos vagy profi labdarúgó lenne? Képzeljük el, ha mindenki extrovertált volna és hangos kiabálásban lázongana az egész város. Ki hozná el nekünk akkor az elmélyült gondolkodás csendességét? És ha csupa elmélkedő lélek lakná a bolygót, ki hordaná be a termést az őszi betakarításkor? Szükség van az örömre és szomorúságra. Sokféleképpen állhat össze egy egész. 

Távolságban távolodva, elhagyva kis veteményesünket, megérkezünk a makro világokba, ahol az ember már kezd elenyésző méreteket ölteni és az óriások birodalmában néha elveszve érezhetjük magunkat. Hegyek és kontinensek közé érkezünk, melyek körvonalaival már egy egész más egységet díszítenek, édes anyabolygónkat, a Földet. Az északon didergő jéghegyek vagy az egyenlítő mentén vibráló színes sokadalom mind egyformán alkotják világunk harmóniára törekvő egészét. Tudósok szerint a Föld növény- és állatfajainak mintegy 70 százaléka él a trópusi esőerdőkben. Földünk nyüzsgő koktélbárjában, sokféle feltűnő dresszben szaladgáló karakterrel találkozhatunk, mely gyakran megmosolyogtat minket a természetfilmek képkockáin. Nekik, akik földünk „tüdejében” élnek, minden bizonnyal hamar az arcukra fagyna a mosoly, ha hirtelen pingvinek közé, a hófehér jégtáblákra varázsolódnának, melyek bolygónk hűtő részlegének komoly felelősei. Hidegnek és melegnek egyaránt része kell, hogy legyen a tökéletesnek.

Még messzebb invitálom Önöket. Szkafandert öltünk s a Föld bolygótól eltávolodva tekintsünk vissza e gyönyörű kék gyöngyszemre. Vajon ő milyen diverzitás részeként jelenik meg univerzumunkban? Könnyen meglehet, hogy ez a gyöngyszem csak egy a felfűzött sok közül. Egy gyönyörű nyakékben ringatózik valahol valakinek a kedvére. Néha imára kulcsoljuk kezünket és kérjük a nyakék hordozóját, hogy szabadítson meg bennünket a gonosztól. Vigyázzon ránk a láthatatlan erő, mely mindenek felett őrködik, hisz oly törékenyek és sebezhetőek vagyunk.

Ereszkedjünk is vissza, a messzi félelmetesen ismeretlenből és újra megérkezünk oda, ahonnan elindultunk. Egy talpalatnyi földön állunk, a kertemben.  S most a füledbe súgok egy titkot, barátom. Elárulom, kedves, Neked is van egy nyakéked, hol láthatatlan életek imádkoznak egy jobb élet reményében. Tápláld és vigyázz rá! S itt, a mi kezünkben ér össze véges és végtelen, egyszerre.

Bajtay Zsuzsa

Zsuzsi vagyok, kertbolond és a PatinaKert termékeinek megálmodója. Fűnek, fának szerelmese, magának az életnek.